Jól van, elkezdődött az év. Még csak egy fél éve, hogy tervezem, írok ide. Ha így haladok, egy újabb fél év múlva lesz is belőle valami. Tudnék mit írni, de most úgy vagyok vele, hogy minek, úgysem olvassa a kutya sem, és nem is érzem, hogy jót tenne a lelkemnek. Bár rosszat sem. Azt hiszem, elfáradtam, nagyon-nagyon. Elfogyott minden, amiért érdemes lenne egy betűt is leírnom. Nem hiszem, hogy visszafordítható lenne, de nem is nagyon vágyom már rá. Elegem van a csalódásokból. És abból, hogy mindig én legyek a sor végén. De már az elejére sem kívánkozom, az álmok elfogytak. Mindig egy lépés, talán előre, talán nem, ki tudja. Napról napra, hónapról hónapra, évről évre...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.